Bicske 12000 lakosú kisváros, Budapest és Tatabánya vonzáskörzetében, Fejér-megye északi csücskében, a megyeszékhelytől - Székesfehérvártól - legmesszebb. A település jellegzetessége a Budai-, Gerecse, Pilis, Velencei- és Vértes hegységek közötti besüllyedés, a "bicskei medence".

Természeti környezetéhez tartozik a közeli erdőség. A székesfehérvári István Király Múzeum kutatásai szerint a Bicskei medencében, a Szent László-patak mentén már a honfoglalás előtt is voltak települések.  Az ismert és bizonyítható adatok szerint Bicske - korabeli változatok alapján Bykche, Biccke, Bykcze, Biczke, Bitske - már 1306-ban létezett, amikor Botond fiai, leszármazottai, János és Péter, bicskei birtokukon engedélyt kaptak vámszedésre.

A középkorban a Bicskei család "Pallosjog"-ot is kapott. Majd minden korszakból van írásos nyoma a helyi történelemnek. A sok tulajdonosa közül volt a településnek, a legmeghatározóbb a Batthyány család volt.

Bicske gazdasági életét kedvezőtlenül befolyásolta a birtokosok gyakori cseréje. Ennek ellenére a lakosok jól kihasználták a jellegzetes erdős, füves és vizes területet. Elsődleges volt a földművelés, jószágtartás, s a Batthyányk idején a majorsági gazdálkodás. Legjövedelmezőbb a bortermelés volt.

A főútvonal, majd a vasútvonal közelsége miatt fejlődni tudott a kereskedelem. A bicskei piacoknak és hetivásároknak messze földön híre volt. Később, a mezővárosi fejlődéssel párhuzamosan, Buda vonzása következtében a helyi igényeknek megfelelően alakult az iparosodás. Egyre többen kerestek és találtak munkát a közeli gyárakban, üzemekben, bányákban.

A település 1773-ig volt falu, majd mezőváros, 1872-től nagyközség, 1984-től városi jogú nagyközség. Városi rangot 1986-ban kapott. A járások megszűnéséig, 1983 végéig, járási székhely volt.

Bicske kultúrtörténetét több jelenős személyiség neve fémjelzi, számos műemlék, műemlék-jellegű épület, köztéri szobor, emléktábla hivatott  a múltra emlékeztetni.

Városunról többet is megtudhat a www.bicske.hu weboldalon.