Nagy Károlyról
(1797-1868)

Nagy Károly a reformkor hajnalán született Rév-Komáromban, a XVIII. századi Magyarország egyik szellemi központjában. Apja gyógyszerészként a felvilágosodás szellemében nevelte a fiát és az akkoriban híres, pozsonyi evangélikus gimnáziumba íratta be. Hirtelen árvaságra jutván az iskoláit nem hagyta abba, hanem a bécsi akadémián folytatta tanulmányait. Kémiai doktori diplomáját megszerezve több magyarországi nemes szolgálatába szegődött - szinte kézről kézre adták, hogy zűrös anyagi helyzetüket tisztába tegye. A bécsi udvarban számos arisztokratával, tudóssal és művésszel ismerkedett meg. Személyes kapcsolatai révén eljutott külföldre és Európa szellemi központjába, Párizsba. Megismerkedett a kor szellemi áramlataival, otthonosan mozgott a politikai és tudományos körökben.

1832-ben felvételt nyert a Magyar Tudós Társaságba, ahol hasonló gondolkodású emberekkel a haza fejlődésén gondolkodott.

Az 1830-as években hosszú utazást tett a tengerentúlon, úti beszámolóit Magyarországon megjelentetve nagy feltűnést keltett.(Jackson elnök barátságába fogadta, s szolgálatai elismeréseképpen - utibeszámolók, tudományos kapcsolatok megteremtése - amerikai állampolgárságot kapott - első magyarként a Függetlenségi nyilatkozat kikiáltását követően.)

Utazásai során látóköre kiszélesedett, nézeteinek újságcikkekben adott nyilvánosságot. A hatóság, a cenzúra figyelmét is sikerült felkeltenie.

Külföldön szerzett ismereteit Magyarországon szerette volna kamatoztatni. Számos tankönyvet írt elemi iskolások számára, melyet mecénások segítségével kinyomtatott és ingyen szétosztott. Elkészítette az első magyar nyelv? földgömböt, majd éggömböt - 100 példányt Batthyány Kázmér támogatásával szintén iskolák között osztott szét.

1844-ben Párizsban megvásárolta egy ékszerésznél a platina méter etalont,(elorozva mintegy a megrendelő a párizsi Observatoire elöl, akik pénz hiányában késtek az átvétellel) megrendelve egyúttal a kilogramm etalont is - ezeket használva vezették be 1876-ban Magyarországon a hivatalos mértékegységet.

1845-ben elérkezettnek látta az időt dédelgetett terve megvalósítására - csillagda létesítésébe kezdett bicskei birtokán. "Régi, kedvencz eszméje volt Magyarországon egy, a tudomány magasságán álló csillagászati observatoriumot felállítani, mivel a budai és egri obsevatoriumok még csak létezésük jelét sem adták, s kifejezése szerint egy "batkát" sem érnek. Szándéka volt még Bicskén egy seminariumot is alapítani, melyben mathematikusokat, természettudósokat és csillagászokat akart képeztetni" - írta Kondor Gusztáv. No meg barátait (Kisfaludy, Vörösmarty, Kazinczy, Szemere, Kölcsey, Tittel, stb.) szerette meghívni és megvendégelni, ehhez is méltó környezetet akart teremteni.

Az 1848-as forradalmat követő szabadságharc romba döntötte terveit -miután mindenét a magyar államra hagyta, külföldre menekült. Élete hátralevő részében csillagászati kutatásokkal foglalkozott, írt még egy csillagászati tárgyú könyvet. Egyre elborulóbb elmével ugyan, de figyelemmel kísérte a hazai politikai változásokat. Magyarország földjére többé nem lépett.

"E ritka tudós, kinek egyedüli törekvése volt nemzetét műveltté, boldoggá tenni, bámulatos munkássága által szerzett egész vagyonát tudományos czélokra szentelte, ki nagyszerű adományozása által édes hazájának kimondhatatlan hasznot hozott és ezzel dicső nevét felejthetetlenné tette - e kitűnő hazánkfia, fájdalom! messze távol édes hazájától, idegen földben nyugszik." - fejezte be emlékbeszédét Nagy Károly felett az Akadémián Kondor Gusztáv.

Ha többet szeretne tudni Nagy Károlyról keresse fel  könyvtárunkat!